Francba, megint fáj a jobb forgóm futás után. Már egy ideje fáj. Egész pontosan a tavalyi Árpád 120 óta. Ott valami szíjjelmehetett belül. Pedig nem is volt jó túra. Igazából így még nem lett elbaszva hosszútávú túra vonalvezetés, de mindegy.

Amúgy nagyon bírom az Attilaunokáis társaságot, tök jó túráik vannak, igaz atom sok váltással, oda kell figyelni. Plusz MINDEN túrájukhoz letölthető a GPS track. Ez nekem létfontosságú, mert a sok év terepen mászkálás után két dolgot nem tudok még rendesen megkülönböztetni: a jobbrát meg a balrát. Helyette a „szerintem”-et választom, ami nagyjából 65,34% valószínűséggel szar.

Ja és megpróbálnak a túrák mellé edukálni is, amit én nagyra tartok. Ráadásul nem egy tarsolylemezzel meg visszacsapó íjjal hőzöngő csapat, tök visszafogottak. Meg kedvesek a pontőrök.

Ttúrás körökben megy rendesen a köpködés hogy milyen drágák, meg megélhetési túraszervezés. Tényleg, valaki azt várja hogy a két szép szeméért belerakjon időt meg energiát? Ekkora faszt! Félnapi szórakoztatásért fizetek 3-4-5 ezer pénzt, plusz kapok naon szép tűzzománc jelvényt, amit gyűjtök. Hát hülye vagy ecsém? ennyit simán eliszok egy-két óra alatt…. sőt!

Na jó ennyit a felszopásból. Visszatérve Árpád 120-ra, éppen 34 fok volt, jó későn indult, valami fél kilenckor, szóval az első sarok után már csurgott a víz rólam. A továbbiakban ebben a szellemben nyomtuk, szántóföldek mellett a hőségtől remegő levegőben. A szint az éjszakai szakaszra maradt. Én 80 kilinél kifingtam, műszaki mentést kértem otthonról. Akkor még előttem voltak hárman, mögöttem már MINDENKI feladta. Jó eséllyel azok sem értek be. Bukó. Idén meg se rendezték, pedig bosszút esküdve készültem a revansra.

Amikor valamimet így érzem próbálok egy kúrát tolni a Biotekk Arthro Őr nevű izéből. Be is válik, mikor nem hagyok ki napokat, mert a vége felé nem érzek fájást és elfelejtem beszedni.

Lehet hogy hosszú távon meg kéne nézetni, de ki a fene tud olyan orvost. Amit most az egészségügy produkál, az egy vicc. Én simán meglennék avval hogy elmegyek, nézze doki, ez van, mondjon egy számot (erre kivétel nélkül megsértődnek, pedig engem kurvára nem érdekel a himi-humi, az érdekel hogy meg legyen csinálva). Mittomén, mondjon cáhezret vagy kettőt, mindegy… tessék itt van, de ha elbaszod egyrészt visszaveszem a cáhezer, plusz jó eséllyel pofán is verlek. Na ez így nem megyen. Sajnos.

Marad  az hogy öngyógyítok. Ha így se megy, elmegyek a jó dottoréhoz és szépen bekussolok. Nyáh….