Ugye nyár van meg meleg. Oké, örülünk. Viszont kurva meleg van, én meg izzadós vagyok. Mire a szigeti bejáróhoz érek már köldökömig vizes vagyok. Visszafele futva kb. a Várkert bazárnál eléri az izzadtság a pólóm alját. Na innentől nyomorultul érzem magam. Egy csatak izzadtság, kényelmetlen. Sose fogok hazérni. Ha fúj a szél, akkor jobb. Ritkán fúj. Akkor is rossz irányból. MINDÍG rossz irányból! szeretném  zárójelben megjegyezni.

Na ez volt az in medias res...
szóval itten nem arról fogok ömlengeni hogy mekkora flash futni, meg micsoda közösségi élmény meg fejlődés (jellem is, nyilván), meg hogy csodásan elkapott a flow (komolyan, egyszer ezt így leírta valaki - esküszöm:) - amit asse tudom bazmeg hogy azmiaz. (Szerintem egyszer inkább a fonódó villamos fog elkapni mikor átrongyolok a piroson előtte... csodásan). 
Én vagyok a futó tömeg. Aki nem fejlődik 3 éve. Aki nincs ott minden kurva versenyen. Aki minden alkalommal beledöglik. Aki nyúzza a keservesen lassan gyűlő kilométereket évről évre. Aki nincs benne abban a 30 emberben aki körbecopkodja egymást a futós fórumokon. Aki nem bír végig felfele futni a János hegyen. Aki belesétál. Aki nem fut ultraakármit (plusz visszafele átugorja a Gellért-hegyet. Mer' ott vót...). Aki ráadásul emiatt baromi frusztrált tud lenni. Aki behány a Runnersworld-féle virágos, szuperhősjelmezes, pozitívjelzős... izéken na...
Én vagyok a futórögvalóság.

Szóval az izzadásnál tartottam. És akkor hazaérek és csöpög le rólam! Cipő le, zoknival izzadtságcseppeket feltörölve hátrálás a fürdőszoba felé. Zuhany indít... és rám szorul az a rohadt póló! És rángatom centinként a forró, izzadt szart amibe beleszorultam, közben meg fuldoklom. Plusz kurva gusztustalan.
Ha két óránál tovább kint voltam akkor még büdös is. (Igen, sajnos a futók büdösek. A lányok is. Még a Szép Futólányok (erről majd bővebben) is. Na de ez már egy másik poszt lesz.)