rögfutóblog

Fusson akinek két anyja van...

Fusson akinek két anyja van...

kedd van, eeee ment a kedvem!

2019. november 15. - tankista.cica

Francba, megint fáj a jobb forgóm futás után. Már egy ideje fáj. Egész pontosan a tavalyi Árpád 120 óta. Ott valami szíjjelmehetett belül. Pedig nem is volt jó túra. Igazából így még nem lett elbaszva hosszútávú túra vonalvezetés, de mindegy.

Amúgy nagyon bírom az Attilaunokáis társaságot, tök jó túráik vannak, igaz atom sok váltással, oda kell figyelni. Plusz MINDEN túrájukhoz letölthető a GPS track. Ez nekem létfontosságú, mert a sok év terepen mászkálás után két dolgot nem tudok még rendesen megkülönböztetni: a jobbrát meg a balrát. Helyette a „szerintem”-et választom, ami nagyjából 65,34% valószínűséggel szar.

Ja és megpróbálnak a túrák mellé edukálni is, amit én nagyra tartok. Ráadásul nem egy tarsolylemezzel meg visszacsapó íjjal hőzöngő csapat, tök visszafogottak. Meg kedvesek a pontőrök.

Ttúrás körökben megy rendesen a köpködés hogy milyen drágák, meg megélhetési túraszervezés. Tényleg, valaki azt várja hogy a két szép szeméért belerakjon időt meg energiát? Ekkora faszt! Félnapi szórakoztatásért fizetek 3-4-5 ezer pénzt, plusz kapok naon szép tűzzománc jelvényt, amit gyűjtök. Hát hülye vagy ecsém? ennyit simán eliszok egy-két óra alatt…. sőt!

Na jó ennyit a felszopásból. Visszatérve Árpád 120-ra, éppen 34 fok volt, jó későn indult, valami fél kilenckor, szóval az első sarok után már csurgott a víz rólam. A továbbiakban ebben a szellemben nyomtuk, szántóföldek mellett a hőségtől remegő levegőben. A szint az éjszakai szakaszra maradt. Én 80 kilinél kifingtam, műszaki mentést kértem otthonról. Akkor még előttem voltak hárman, mögöttem már MINDENKI feladta. Jó eséllyel azok sem értek be. Bukó. Idén meg se rendezték, pedig bosszút esküdve készültem a revansra.

Amikor valamimet így érzem próbálok egy kúrát tolni a Biotekk Arthro Őr nevű izéből. Be is válik, mikor nem hagyok ki napokat, mert a vége felé nem érzek fájást és elfelejtem beszedni.

Lehet hogy hosszú távon meg kéne nézetni, de ki a fene tud olyan orvost. Amit most az egészségügy produkál, az egy vicc. Én simán meglennék avval hogy elmegyek, nézze doki, ez van, mondjon egy számot (erre kivétel nélkül megsértődnek, pedig engem kurvára nem érdekel a himi-humi, az érdekel hogy meg legyen csinálva). Mittomén, mondjon cáhezret vagy kettőt, mindegy… tessék itt van, de ha elbaszod egyrészt visszaveszem a cáhezer, plusz jó eséllyel pofán is verlek. Na ez így nem megyen. Sajnos.

Marad  az hogy öngyógyítok. Ha így se megy, elmegyek a jó dottoréhoz és szépen bekussolok. Nyáh….

fut04.jpg

Má mé pont a Balboa?

Mittomén… most azt van kedvem baszogatni…

Igen, tudom… a Balboa maga a megtestesülése a közösségi futóélménynek és… ha azt mondom hétvégén Balboát futottam, már nem is kell semmit hozzátenni. A Balboa a futókánon része. KÖTELEZŐ.

Még én is futom, bár bajom, az van vele… Miért? Hát egyszerű: baromi, szükségtelen módon szintes. Kocafutó, kezdő megdöglik rajta. Én simán a saját verziómat futom, ami odafele körbemegy a repülőtér mellett, megkerüli a Hárs-hegyet balról, és visszafele csak a klasszikus nyomvonal. Jó, így vagy három-négy kilivel hosszabb, de azt jobban bírom, mint fel-le a nagyon szar görgetegköves lejtőkön. (Tudom… akkó ne ugrájjá! nem is a balboán futol!)

Ez így azért kevés, úgyhogy kifejtem. Ugye, ilyenkor az ember korán indul, hogy csak visszafelé kapja telibe a hőség. Na most a Fenyőgyöngye ilyenkor csuma tele van az idióta balboásokkal. A buszmegállónál SOSINCS parkoló, utána meg megy az imádkozás/káromkodás. Szarabb esetben a barlangnál parkolsz…

Elindulsz, a lelkesedés kiég az első meredek tetejére. Mire feléledsz, már jön a katonasír, aztán megint fel-le, fel-le, fel-le. Meg a kövek. A múltkor olyat estem, hogy helyből pofára… simán végighasaltam a mocsokban természet adta szép terepen a rommá izzadt narancssárga (érted… futó… narancssárga… há ja…) pólómban, ami utána már nem volt egészen narancssárga. És akkor így kerülgettem a kirándulókat akik úgy néztek rám, mintha félteni kéne tőlem a gyerekeket. Vagy mi… …komolyan, még ugrálni sem volt kedvem

Legalább visszafele le lehet dzsalni egészen Hűvösvölgyig, utána meg kurvára nincs kedvem sose futni, mert elég szar emelkedő jön én meg ugye fáradt vagyok, meg söröznék, meg még haza is kell autóznom. Akkorra persze már tele van minden kocakirándulókkal és hogy nézne ki hogy sétálok (ráadásul narancssárga póló!), … mindegy, beledöglöm.

Végre kikapcs zene, Endomondo, cucc le, rádöbbenés hogy nem hoztam váltó pólót. Két választásból (pucér felsőtesttel haza – NEM!) marad az, hogy tisztított géprongyokból (ebből mindíg van a kocsiban egy maréknyi) kirakogatom az ülésen a saját negatívomat és igyekszem kevésbé izzadni. Kiszállásnál előtt a kormányra hajolva gondosan lekaparászom a hátamról ami rátapadt. Hazafelé ninja mozgással haladok, háttal mindig a fal felé, kerülve az embereket. Anita szerint NAGYON fura szagom van…

fut03.jpg

Teljesítménytúra.

Teljesítménytúrázni szeretek. Akkor futok amikor szeretnék (meg még akkor ha előzök emelkedőn valamiféle hölgyeket és vetítek – mondjuk nem értem mi a francnak, úgyis kurvára megbánom majd…), sétálok felfelé, füttymadár, eeedő amire városi ember létemre kötelező rácsodálkozni. Ilyenek.

Vannak a túratársak (igen, ilyen modorosan). Érted, minket már összeköt a közös hülyeség. Még normális is van közöttük. Például felismerik hogy az agyamat szellőztetni jöttem ide meg lezúzni magamat, nem vég nélkül csacsogni. De mindig előkerül a 100 Millió Éve Teljesítménytúrázó Ember… Ha véletlenül morgás helyett válaszolsz neki, na akkor hozzád fog csapódni és jön a gátszakadás… és mondja, és mondja végtelenül hosszan.

Szia, na itt ennél az elágazásnál kell lefordulni, mikor a kék 73,5-en jövünk az éjszakai szakaszon (jó, de ez NEM az a túra most)… tavaly itt esett, de Ákos az ellenőrző pontos adott neki esőkabátot (az jó…), Ákos most is itt lesz (hurrá…). De múltkor ő volt a seprű is (lassan kezdek Ákos fan lenni). És behozott két nyugdíjas csoportot is (én hősöm!). Voltál a múlt héten a Muzsla 39.147-en? Nem. (Mert nem vagyok agybeteg hogy minden héten egy teljes napot ttúrázzak, azért). Na ott például nem esett (mint az egész országban sehol baszki)… Régen erre ment a KÉK… (de már nem…) de aztán a Sanyiék meg a Peti átrajzolták a jeleket a hivatallal egyeztetve (Ákos nem? Mi történt?). Tudod miért kellett új vonalvezetésre tenni? (Nem tudom, és ha lerúglak ide ebbe a vízmosásba akkor nem is kell meghallgatnom)

Persze nem rúgom le, mert szelíd fiú vagyok…

Közeledik az ellenőrzőpont. Emberünk MINDENKIT ismer: itt van Ákos, Sanci, Ilona, a Porcán Peti és Senye is. Megy a spanolás. Én titokban átváltozok terepfutóvá és elmenekülök.

Baszki, de jó a csend. A következő ellenőrző ponton István, Évi és Feri vár, nomeg Senye Aki Gyorsabban Fut Nálad És Még A Rövidebb Utat Is Tudja.

Lassan leolvad rólam a ruha, jól szétcsaptam magam… aztán jön az Utolsó Előtti Ellenőrző Pont, ezúttal Pistával, Klárival és Bélával (ők egy pár a Pilis 40-50-60 és 70 óta) és Senyével. Senye egy hős. Egyszer lefutotta a Sárga 70-et odafelé, utána vissza Esztergomig hátramenetben.

Fülemben a bömbölő Two steps from hellel beérkezek végre. Az utolsó 8 kilométeren már csak az tartott életben hogy az aszfalt felett remegő levegőben látni véltem a gyöngyöző sört. Vigyorgás, púposkodás, emléklap, kitűző. Aztán még Senye a kezembe adja a hely kedvezményét: 13 Ft 30 fillér a 870-es csapolt búzasör árából. Meghatódok, és titokban megérintem ŐT.

Otthon Anita megjegyzi hogy fura szagom van (ja hogy amit hazafelé éreztem az nem egy két hete  döglött ló volt a kocsi klímarendszerében? pedig aszittem…)

 fut02.jpg

Undorítóan izzadok és utálom

Ugye nyár van meg meleg. Oké, örülünk. Viszont kurva meleg van, én meg izzadós vagyok. Mire a szigeti bejáróhoz érek már köldökömig vizes vagyok. Visszafele futva kb. a Várkert bazárnál eléri az izzadtság a pólóm alját. Na innentől nyomorultul érzem magam. Egy csatak izzadtság, kényelmetlen. Sose fogok hazérni. Ha fúj a szél, akkor jobb. Ritkán fúj. Akkor is rossz irányból. MINDÍG rossz irányból! szeretném  zárójelben megjegyezni.

Na ez volt az in medias res...
szóval itten nem arról fogok ömlengeni hogy mekkora flash futni, meg micsoda közösségi élmény meg fejlődés (jellem is, nyilván), meg hogy csodásan elkapott a flow (komolyan, egyszer ezt így leírta valaki - esküszöm:) - amit asse tudom bazmeg hogy azmiaz. (Szerintem egyszer inkább a fonódó villamos fog elkapni mikor átrongyolok a piroson előtte... csodásan). 
Én vagyok a futó tömeg. Aki nem fejlődik 3 éve. Aki nincs ott minden kurva versenyen. Aki minden alkalommal beledöglik. Aki nyúzza a keservesen lassan gyűlő kilométereket évről évre. Aki nincs benne abban a 30 emberben aki körbecopkodja egymást a futós fórumokon. Aki nem bír végig felfele futni a János hegyen. Aki belesétál. Aki nem fut ultraakármit (plusz visszafele átugorja a Gellért-hegyet. Mer' ott vót...). Aki ráadásul emiatt baromi frusztrált tud lenni. Aki behány a Runnersworld-féle virágos, szuperhősjelmezes, pozitívjelzős... izéken na...
Én vagyok a futórögvalóság.

Szóval az izzadásnál tartottam. És akkor hazaérek és csöpög le rólam! Cipő le, zoknival izzadtságcseppeket feltörölve hátrálás a fürdőszoba felé. Zuhany indít... és rám szorul az a rohadt póló! És rángatom centinként a forró, izzadt szart amibe beleszorultam, közben meg fuldoklom. Plusz kurva gusztustalan.
Ha két óránál tovább kint voltam akkor még büdös is. (Igen, sajnos a futók büdösek. A lányok is. Még a Szép Futólányok (erről majd bővebben) is. Na de ez már egy másik poszt lesz.) 

 fut01.jpg

süti beállítások módosítása