Teljesítménytúrázni szeretek. Akkor futok amikor szeretnék (meg még akkor ha előzök emelkedőn valamiféle hölgyeket és vetítek – mondjuk nem értem mi a francnak, úgyis kurvára megbánom majd…), sétálok felfelé, füttymadár, eeedő amire városi ember létemre kötelező rácsodálkozni. Ilyenek.

Vannak a túratársak (igen, ilyen modorosan). Érted, minket már összeköt a közös hülyeség. Még normális is van közöttük. Például felismerik hogy az agyamat szellőztetni jöttem ide meg lezúzni magamat, nem vég nélkül csacsogni. De mindig előkerül a 100 Millió Éve Teljesítménytúrázó Ember… Ha véletlenül morgás helyett válaszolsz neki, na akkor hozzád fog csapódni és jön a gátszakadás… és mondja, és mondja végtelenül hosszan.

Szia, na itt ennél az elágazásnál kell lefordulni, mikor a kék 73,5-en jövünk az éjszakai szakaszon (jó, de ez NEM az a túra most)… tavaly itt esett, de Ákos az ellenőrző pontos adott neki esőkabátot (az jó…), Ákos most is itt lesz (hurrá…). De múltkor ő volt a seprű is (lassan kezdek Ákos fan lenni). És behozott két nyugdíjas csoportot is (én hősöm!). Voltál a múlt héten a Muzsla 39.147-en? Nem. (Mert nem vagyok agybeteg hogy minden héten egy teljes napot ttúrázzak, azért). Na ott például nem esett (mint az egész országban sehol baszki)… Régen erre ment a KÉK… (de már nem…) de aztán a Sanyiék meg a Peti átrajzolták a jeleket a hivatallal egyeztetve (Ákos nem? Mi történt?). Tudod miért kellett új vonalvezetésre tenni? (Nem tudom, és ha lerúglak ide ebbe a vízmosásba akkor nem is kell meghallgatnom)

Persze nem rúgom le, mert szelíd fiú vagyok…

Közeledik az ellenőrzőpont. Emberünk MINDENKIT ismer: itt van Ákos, Sanci, Ilona, a Porcán Peti és Senye is. Megy a spanolás. Én titokban átváltozok terepfutóvá és elmenekülök.

Baszki, de jó a csend. A következő ellenőrző ponton István, Évi és Feri vár, nomeg Senye Aki Gyorsabban Fut Nálad És Még A Rövidebb Utat Is Tudja.

Lassan leolvad rólam a ruha, jól szétcsaptam magam… aztán jön az Utolsó Előtti Ellenőrző Pont, ezúttal Pistával, Klárival és Bélával (ők egy pár a Pilis 40-50-60 és 70 óta) és Senyével. Senye egy hős. Egyszer lefutotta a Sárga 70-et odafelé, utána vissza Esztergomig hátramenetben.

Fülemben a bömbölő Two steps from hellel beérkezek végre. Az utolsó 8 kilométeren már csak az tartott életben hogy az aszfalt felett remegő levegőben látni véltem a gyöngyöző sört. Vigyorgás, púposkodás, emléklap, kitűző. Aztán még Senye a kezembe adja a hely kedvezményét: 13 Ft 30 fillér a 870-es csapolt búzasör árából. Meghatódok, és titokban megérintem ŐT.

Otthon Anita megjegyzi hogy fura szagom van (ja hogy amit hazafelé éreztem az nem egy két hete  döglött ló volt a kocsi klímarendszerében? pedig aszittem…)